Világom.net

történetek az életemből...

Hideg Meleg

Előre és hátra.
Igen és nem.
Fent és lent.

A nem tudom idejét élem.
Nincs olyan, hogy csak csináld, mindig jön valami.
Feladnám az egészet, de olyankor egy kar mindig megragad.
Néha nem tudom, mit akar tőlem az élet.
Ezt a nyelvet nem beszélem.

Mi a fenét akarsz kihozni ebből?
Hol vagy benne te?
A nagy büdös egészben, hol a helyed?
Légy végre felnőtt!
Vállalj feleősséget!
Gondolkodj! Ne gondolkodj!

Nem tudom.


Winnie

Ma együtt töltöttem a délelőttöt a szüleimmel.
Régen nem volt már olyan, hogy mi hárman voltunk.
És egy olyan filmet láttunk, ami sok mindenre rámutatott.

Nagyon boldog volt a gyerekkorom.
Egy apszolút Alice csodaországa az egész, így emlékszem rá mindennel együtt.
Most kezdem érteni a szüleim értem hozott önfeláldozó tetteit.
Szeretnék fele annyira jó anyukája lenni a gyerekeimnek, mert ha már ez sikerül akkor már nem lesz nagy gáz.

Gyerekkorom kedvenc mesehőse volt Mici a mackó, az a nagyon híres.
Közhelyesnek tűnhet, de valójában már akkor kicsiként értettem a jellemrajzokat és tudtam is hogy az én családomban ki melyik szereplő.
Az én társam is egy csokoládé színű medve volt, aki most felnőtt fejjel is a polcon ülve őrzi az álmom.
Átköltöztünk már pár helyre együtt és most újra itt vagyunk egy szobával alrébb egy másik szerepbe.
Előtte én voltam malacka és ő volt átvitt értelemben mici.
Most már egy feleség vagyok, de mégis fontosnak tartottam őt elhozni a szüleimtől.

Azt szeretném, ha ugyan nem is ő lesz a gyerekeim kiválasztott kedvence, de attól még végig kísérje őket is azon a varázslatos úton, ahol nekem volt a legjobb barátom.

Felnőtt életem egy új fejlődési szakaszban van éppen és sokat gondolkodom azon, hogy mindig mindennek van értelme, hogy mi miért történik úgy ahogy.
És tudom, hogy dologok nem véletlenül alakul úgy ahogy.

Lehet hogy dolgokat nélkülöznünk kell ahhoz, hogy valamiben valahol többet tudjuk nyújtani és mostmár értem.

Alan Alexander Milne igazán maradandót hagyott hátra, legalábbis az én gyerekkorom világa mind benne van.

Jó reggelt világ

Ilyenkor minden újra ébred bennem.
Belül elindul valami, mint egy lavina.
Néha szeretem az életet és állati elégedettség tölt el.
Ez lenne a lényeg nem?
Új tervek jönnek, álmok születnek és reményekkel telik meg az élet.
Sok dologban új szintre lépek és megváltoznak belül az irányok.
Maisie el kell kezdj felnőni!
Itt az ideje, hogy új szinteken mozogj.
Ne mondj le dolgokról! Küzdj! Ismerj meg új dolgokat! Bizz magadban!

Én ezt kívánom az Új évre. Jó reggelt 2018! Sziasztok új remények!
Kedves életem, küzdjünk együtt tovább.

Ez a szám most pont ide illet. Köszönöm Á! :)



Foltok a fejemben

Villanások. Napjában vagy ezerszer cikáznak gondolatok a fejemben.
Több millió apró döntés egy nap alatt. Felkeljek? Egyek reggelit, de mit? Mit vegyek fel? Mostam már fogat? Először beteszek egy mosást, aztán mosogatok, vagy fordítva?

Felnőtt lettem, problémákkal és feladatokkal és folyamatosan csak napról napra próbálok élni.
Olyan kimerült vagyok, hogy kisül az agyam és halucinálom a macskát.
Nem bírom utolérni magam.

És ekkor utazni kezdek a fejemben. Felvillannak apró képek a múltamból.
Gyerek voltam sok apró boldog pillanattal. Látom a színeket és érzem a szagokat.
Olyan boldog volt minden, jó rá emlékezni. 
Sok dolog megváltozott és vannak szereplők akik már nincsenek.
Elgondolkodom néha, hogy vajon képes leszek e a gyerekemnek egy olyan gyerekkort adni, amire ő is bolodogan emlékzehet?
Vagy vádolni fog, mennyi mindent elrontottam? Jó ember lesz? Ugye nem fogják sokat bántani?

Annyi kérdésem van az életről és annyi mindent nem tudok és nem értek.
De néha megengedem magamnak hogy egy egy pillanatot igazán értékeljek és ne mindig siránkozzak azon, amim nincs. Nagyon nehéz néha dolgokat elngedni és azt mondani ezen most nem segíthetek és majd valahogy alakul, foglalkozz azzal hogy a te életed épüljön.

Szikrák a szememből

Ti mind rohadtul irígyek vagytok!
Ti mind mind amerre látok.
Szégyenfoltok a tiszta gyermekien festett papíromon. 
Fekete pacákként égtelenkedtek bennem, a tiszta aurámban.
Nehézzé teszitek az amúgyis bonyolult, de szeretnivaló életem.

Rohadtul utálom ezt az érzést.
Megfertőztetek, tiszta voltam, gyermeki.
Szerettem itt élni és boldognak lenni.
Jöttek a felhők és az eső hideg lett, megütnek a cseppek.

Én mindent adtam, osztottam a szivárványt de mostmár elfogyott.
A szeretetem visszavonult a burkába és nem merészkedik elő többé.
Tüskés és kérges lettem, nem mutatom magam.
Mostohák voltatok, ég veletek, nem felelek meg többé.

Minden változik csak a lényeg nem

Küzdeni mindig, mindenért.
A lényeg Te vagy Neville. Mindig az voltál.
Az, hogy mennek és jönnek a dolgok a lényegen soha nem változtat.
Semmit nem adtam fel, mert én megnyertelek Téged.
Rádbízom magam és merítkezek belőled.
Bika vagyok és megvédelek.
Ha változik a szél mi akkor is ketten vagyunk és ezen semmi nem változtat.


Sivatagok közöttünk


Nem bírom ezt az érzelmi sivárságot, ami körülvesz.
Hova megy a világ, ha se az örömünket, se a bánatunkat nincs kivel megosztani?
Mind kiüresedünk és csak tesszük a dolgunk mint az igavonó barmok.
Döbbenet, hogy mind ilyenek vagytok!
És a legbosszantóbb az, hogy nem is általánosítok, mert valóban ez a tapasztalatom veletek.
Annyit ítélkeztek és egy percre nem kotorásztok magatokban, hogy rájöjjetek mennyire elvtelenek vagytok.
Ha elmesélem a sikerem irígyek vagytok, ha valami nem jó és őszinte vagyok, akkor meg szar a barátomnak lenni, mert panaszkodom.
Az igazság, az, hogy Ti vagytok szar barátok! Az égvilágon semmit nem mondhattok, mert ha bajban lennél én segítenék rajtad és befogadnálak, ha nem lenne hová menned, én meghallgatnálak és ha nem lenne szükséget okos tanácsokra nem adnék. Te mit tettél? Feltűnt egyáltalán, hogy hátrébb léptem? Te halottál rólam az elmúlt fél évben bármit, ami személyes? Tudtad, hogy mennyi változás történt? Tudod milyen nehéz volt elengednem valakit akit nagyon szerettem és a mai napi mennyire fáj, hogy soha többet nem ölelhetem meg és ezzel vége van egy korszaknak az életemben?
Nem tudjátok! Én kíváncsi lettem volna rátok, de ti nem tudjátok elfogadni. Nem tudjátok mi az, mikor elnézed a másik gyenegeségeit.
Ha nem éltek őszintén, legalább magatokkal, az nem lesz egy jó élet.
Meg vagyok döbbenve... Tévedni emberi dolog, de ti ezeket tudatos meggyőződésből csináljátok és ez szomorú.

Hétköznapi igazságok

Az igazság az, hogy nem válthatjuk meg a világot.
Részt vehetünk, szerepet vállalhatunk a körforgásban, olyan szerepet, amit mi választunk magunknak.
Folyamatosan az foglalkoztat, hogy mi is a szerep, amit magamra szeretnék vállalni.
Legyünk őszinték nem könnyű végigküzdeni magunkat ezen.
Igazából minden ember önmagában eredendően jónak születik.
Egymást rontjuk el. Befolyásoljuk egymást, rosszba visszük.
Önzőek vagyunk, irígyek és turkálunk mindig a másik magánéletében, a pénztárcájában és folyton fikázzuk egymást.
Ha mindenki egy nap csak öt percig magával foglalkozna, tényleg magával, hogy vajon ő mit nem tett jól, akkor ezerszer többek lennénk.
Nem igzán figyelünk a másikra. Állandóan elégedetlenek vagyunk és soha semmi nem elég.
Egyik nemzedék sem tanult a tanmesékből, nagyon szomorú.
Pozitív dolgokból kell merítkeznem és előrébb tolni a szekerem és a szekerünk, mert akkor lesz boldog a családom.
Nagyon sok a miért bennem és vagy bennem van elásva valahol nagyon a válasz vagy nincs rá válasz.


Könyörgöm kezdjetek el látni nem csak nézni.....

Alapvetően arra kell rájönnöm, hogy önzőségre vagyunk kárhoztatva.
Ijesztőnek tartom azt, hogy körülnézek és a felnőttek körülöttem mind faramuci idióták.
A huszonéves barátaim is mind olyan rigolyákkal vannak ellátva, mintha már leéltek volna 60 évet és savanyúuborkák lennének, akiket otthagytak a polcon.
Nem vagyok tökéletes ember, de nagyon meguntam, hogy mindenki csak a negatívumaimmal foglalkozik.
Azt érzem, hogy a családom "szeretet lábnyoma" sokkal nagyobb az átlagnál és ezzel elnyertük a számkivetett címet.
Mindig azt mondjuk "elmentünk egymás mellett" ezt nem lehet eröltetni.
Ez nem így van, hanem lusták vagytok mással is foglalkozni, mint magatokkal....Ez az igazság, önző az ember.
Titeket emberek nem érdemes kedvességgel motiválni. Nem tudjátok mit jelent az elfogadás és nem tudjátok mi a feltétel nélküli odaadás.
Nem menthetlek meg az erkölcsi fulldoklástól, ha nyújtom a kezem, de te csak kapálózol.
Ne várjátok, hogy majd én mindig ott legyek és mindig keresek kifogásokat és mentségeket a számotokra.
Legyek önmagam és kedves? Én magam vagyok, kedvesen önmagam, vagy szimplán kedves de nem önmagam... basszus akkor most mi a francot akartok? 
Én nem aszisztálok más életéhez, mert elegem van. 
Alapjáraton, mi egy életvidám és összetartó közeg vagyunk, ha szeretnél hozzánk tartozni, mostantól dolgozni fogsz érte, mert csak úgy nem lesz ingyen a belépés.
Túl sokszor fosztottuk meg magunkat és aránytalanul sokat adtunk.
Én is és mi is fontosak vagyunk, nem azért jöttem a világba, hogy végig mártírkodjam az egész életem. 
Ha tudsz szeretetet adni és kedvességet, figyelmességet, majd beszélgetünk.
Addig pedig a magam iránt érzett szeretetből magamat fogom építeni és a családommal fogok foglalkozni, akik még elfogadnak és megérdemlik, hogy teljes ember legyek.
Ti pedig választhattok, hogy kicsinyesek és irígyek maradtok e vagy felnőttök e végre.
Köszönöm, hogy olyan kontrasztot tartok elém, ami bebizonyítja a számomra, hogy rájöjjek én mennyivel kiegyensúlyozottabb is vagyok a magam káoszában...




Szeretlek, mindig így volt, mindig így lesz

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy olyan volt e a pillanat amilyennek elképzeltem, akkor azt válaszoltam volna, hogy NEM.
Azért, mert ez a pillanat annál sokkal több volt.
Megállt a levegő és én csak repültem felé. Abban a pillanatban benne volt az egész életem minden pillanata. Azt éreztem mindennek éretelme lett, hogy soha többé nem leszek egyedül, mert az a csodálatos ember ott vár engem és segíteni fog, mindig a társam lesz, akármi legyen is.
Bátorság kell ahhoz, hogy az ember odaálljon a másik elé és teljes szívét kiszakítva átnyútjsa a másiknak végérvényesen. Őszintén a szemébe nézzen és azt mondja szeretlek.
Körülötted apró csillámokkét vagy száz ember, akik mind tanúi lesznek egy életen át, ezt eltörölni nem tudod már semmivel.
Legyőzhetetlennek éreztem magam, ha nem is tökéletesnek de elégedettnek azzal ami vagyok, mert ott állt mellettem.
Ha visszagondolok évekkel ezelőttre, arra gondolok, hogy ha tudtad volna te kis buta, hogy egyszer révbe érsz, akkor semmin nem aggódtál volna.
De ezek a felesleges körök tettek azzá, amik vagyunk. 
Amikor megvilágosodtam végre, hogy mit is keresek egy férfiban, akkor ismertem fel Őt.
Elkezdtem nem csak nézni, hanem látni is.
Megfogott a kedvessége és a figyelme felém, ahogy szokták mondani vonzottuk egymást, mint a mágnes.
Én inkább azt mondanám, hogy mint két tűzgolyó összeütköztünk és együtt izzunk tovább.
Ezt a sok pozitív energiát kívánom magunknak egy életen át, soha ne legyen unalmas egymás társaságában, mindig legyen annyi erőnk, hogy együtt leküzdjük a nehézségeket.

Aminek így kellett lennie, annak úgy is kell.

P.S: Tudod te...