Világom.net

történetek az életemből...

Te bitang betyár

Nehéz volt az utolsó két hét.
Neked is és nekünk is.
Egy kicsit már elengedtelek.
És egy kicsit soha sem foglak.

Te fucsa, szórakozott professzor.
Sosem hallottál semmit, de nagyon jól értettél.
Életrevaló voltál, egy túlélő.
Küzdöttél és ügyes voltál, példát vehetünk rólad.

Szerettél minket nagyon és mi is szerettünk a magunk módján.
Gondoskodtál rólunk és nem is sejtettük mennyire és ezt nagyon köszönöm neked.
Vidám voltál és vicces és énekeltél és fütyörésztél.
Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Remélem tovább tudsz majd lépni és békességre lelsz.
Kicsit most árva lettem és mind azok lettünk.

Akárhol is legyél, mosolyogj, mert jól csináltad!
Szép volt Nagypapám, hiányozni fogsz!




Utak és irányok

Apró és nagyobb sikerek.
Sikertelenségek és kudarcélmények.
Azt hiszem ez az élet. Egy folytonos hullámvasút.
Néha teli torokból üvöltünk, mintha mindjárt kiszakadna a lelkünk, és olykor sírunk, mert félünk. Mindentől. És persze sok a nevetés is, csak olyan apró pillanatok, egy egy elröppenő perc, amit mostanában divatosan midfullnessnek is neveznek.
Nekünk miért kell tanítani a jelenlevést? 
Őrület nem?
Már ennyire nem tudunk jódolgunkban mit csinálni?
Régen nem ilyen dolgokon stresszeltek, mint ma, hogy csúnyán nézett e rám a kolléganőm és most mi lesz.
Régen háború volt és nem volt mit enni.

Azt veszem észre, hogy nem adom meg magamnak a tévedés és eltévedés jogát.
Baszki nem robotok vagyunk!
Tizennyolc lettem és szerencsés voltam, mert nem kellett azonnal dolgoznom.
Viszont így is szarrá stresszeltem magam és kihajtottam a belem.
Eltelt így vagy nyolc évem.
Most nem tudom mi lesz velem és merre menjek.
És nem engedem meg magamnak az elcsendesedésre szánt időt, vagy ne adj isten időszakot.

Nekem mindig kell valaminek lennem.
Az nem lehet, hogy CSAk Én vagyok.
Billogok alapján létezünk. 
Én egy 26 éves nő vagyok...feleség vagyok.... ezt és ezt végeztem.... ez a munkám... ennek vallom magam.
Idióta halmazok vagyunk.
Nem akarok marha lenni egy karámban!

Összetettek vagyunk mind és szükségünk van időre és térre, hogy kibontakozhassunk.
Ha nem vagyunk hajlandóak tudatosan élni és megélni dolgokat, na abból lesznek az elbaszott házasságok, válások, kallódó gyerekek és rohadtul nagy lelki válságok és meghülyülések.

Nem akarok okoskodni én sem tudom mi szart várok az élettől, csak annyit, hogy Önmagam akarok lenni és így akarok szeretett lenni és elfogadott.
Akkor is követnem kell az utat, ha rohadtul nyűgös vagyok és gyáva is, mert ez van.
Nincs türelmünk. Ez egy türelmetlen kor.
Olyan, mint amikor elsuhan előtted a metró és rohadtul bosszant, pedig még azt is tudod, hogy kb mindjárt itt a következő.

 

 

Hideg Meleg

Előre és hátra.
Igen és nem.
Fent és lent.

A nem tudom idejét élem.
Nincs olyan, hogy csak csináld, mindig jön valami.
Feladnám az egészet, de olyankor egy kar mindig megragad.
Néha nem tudom, mit akar tőlem az élet.
Ezt a nyelvet nem beszélem.

Mi a fenét akarsz kihozni ebből?
Hol vagy benne te?
A nagy büdös egészben, hol a helyed?
Légy végre felnőtt!
Vállalj feleősséget!
Gondolkodj! Ne gondolkodj!

Nem tudom.


Winnie

Ma együtt töltöttem a délelőttöt a szüleimmel.
Régen nem volt már olyan, hogy mi hárman voltunk.
És egy olyan filmet láttunk, ami sok mindenre rámutatott.

Nagyon boldog volt a gyerekkorom.
Egy apszolút Alice csodaországa az egész, így emlékszem rá mindennel együtt.
Most kezdem érteni a szüleim értem hozott önfeláldozó tetteit.
Szeretnék fele annyira jó anyukája lenni a gyerekeimnek, mert ha már ez sikerül akkor már nem lesz nagy gáz.

Gyerekkorom kedvenc mesehőse volt Mici a mackó, az a nagyon híres.
Közhelyesnek tűnhet, de valójában már akkor kicsiként értettem a jellemrajzokat és tudtam is hogy az én családomban ki melyik szereplő.
Az én társam is egy csokoládé színű medve volt, aki most felnőtt fejjel is a polcon ülve őrzi az álmom.
Átköltöztünk már pár helyre együtt és most újra itt vagyunk egy szobával alrébb egy másik szerepbe.
Előtte én voltam malacka és ő volt átvitt értelemben mici.
Most már egy feleség vagyok, de mégis fontosnak tartottam őt elhozni a szüleimtől.

Azt szeretném, ha ugyan nem is ő lesz a gyerekeim kiválasztott kedvence, de attól még végig kísérje őket is azon a varázslatos úton, ahol nekem volt a legjobb barátom.

Felnőtt életem egy új fejlődési szakaszban van éppen és sokat gondolkodom azon, hogy mindig mindennek van értelme, hogy mi miért történik úgy ahogy.
És tudom, hogy dologok nem véletlenül alakul úgy ahogy.

Lehet hogy dolgokat nélkülöznünk kell ahhoz, hogy valamiben valahol többet tudjuk nyújtani és mostmár értem.

Alan Alexander Milne igazán maradandót hagyott hátra, legalábbis az én gyerekkorom világa mind benne van.

Jó reggelt világ

Ilyenkor minden újra ébred bennem.
Belül elindul valami, mint egy lavina.
Néha szeretem az életet és állati elégedettség tölt el.
Ez lenne a lényeg nem?
Új tervek jönnek, álmok születnek és reményekkel telik meg az élet.
Sok dologban új szintre lépek és megváltoznak belül az irányok.
Maisie el kell kezdj felnőni!
Itt az ideje, hogy új szinteken mozogj.
Ne mondj le dolgokról! Küzdj! Ismerj meg új dolgokat! Bizz magadban!

Én ezt kívánom az Új évre. Jó reggelt 2018! Sziasztok új remények!
Kedves életem, küzdjünk együtt tovább.

Ez a szám most pont ide illet. Köszönöm Á! :)



Foltok a fejemben

Villanások. Napjában vagy ezerszer cikáznak gondolatok a fejemben.
Több millió apró döntés egy nap alatt. Felkeljek? Egyek reggelit, de mit? Mit vegyek fel? Mostam már fogat? Először beteszek egy mosást, aztán mosogatok, vagy fordítva?

Felnőtt lettem, problémákkal és feladatokkal és folyamatosan csak napról napra próbálok élni.
Olyan kimerült vagyok, hogy kisül az agyam és halucinálom a macskát.
Nem bírom utolérni magam.

És ekkor utazni kezdek a fejemben. Felvillannak apró képek a múltamból.
Gyerek voltam sok apró boldog pillanattal. Látom a színeket és érzem a szagokat.
Olyan boldog volt minden, jó rá emlékezni. 
Sok dolog megváltozott és vannak szereplők akik már nincsenek.
Elgondolkodom néha, hogy vajon képes leszek e a gyerekemnek egy olyan gyerekkort adni, amire ő is bolodogan emlékzehet?
Vagy vádolni fog, mennyi mindent elrontottam? Jó ember lesz? Ugye nem fogják sokat bántani?

Annyi kérdésem van az életről és annyi mindent nem tudok és nem értek.
De néha megengedem magamnak hogy egy egy pillanatot igazán értékeljek és ne mindig siránkozzak azon, amim nincs. Nagyon nehéz néha dolgokat elngedni és azt mondani ezen most nem segíthetek és majd valahogy alakul, foglalkozz azzal hogy a te életed épüljön.

Szikrák a szememből

Ti mind rohadtul irígyek vagytok!
Ti mind mind amerre látok.
Szégyenfoltok a tiszta gyermekien festett papíromon. 
Fekete pacákként égtelenkedtek bennem, a tiszta aurámban.
Nehézzé teszitek az amúgyis bonyolult, de szeretnivaló életem.

Rohadtul utálom ezt az érzést.
Megfertőztetek, tiszta voltam, gyermeki.
Szerettem itt élni és boldognak lenni.
Jöttek a felhők és az eső hideg lett, megütnek a cseppek.

Én mindent adtam, osztottam a szivárványt de mostmár elfogyott.
A szeretetem visszavonult a burkába és nem merészkedik elő többé.
Tüskés és kérges lettem, nem mutatom magam.
Mostohák voltatok, ég veletek, nem felelek meg többé.

Minden változik csak a lényeg nem

Küzdeni mindig, mindenért.
A lényeg Te vagy Neville. Mindig az voltál.
Az, hogy mennek és jönnek a dolgok a lényegen soha nem változtat.
Semmit nem adtam fel, mert én megnyertelek Téged.
Rádbízom magam és merítkezek belőled.
Bika vagyok és megvédelek.
Ha változik a szél mi akkor is ketten vagyunk és ezen semmi nem változtat.


Sivatagok közöttünk


Nem bírom ezt az érzelmi sivárságot, ami körülvesz.
Hova megy a világ, ha se az örömünket, se a bánatunkat nincs kivel megosztani?
Mind kiüresedünk és csak tesszük a dolgunk mint az igavonó barmok.
Döbbenet, hogy mind ilyenek vagytok!
És a legbosszantóbb az, hogy nem is általánosítok, mert valóban ez a tapasztalatom veletek.
Annyit ítélkeztek és egy percre nem kotorásztok magatokban, hogy rájöjjetek mennyire elvtelenek vagytok.
Ha elmesélem a sikerem irígyek vagytok, ha valami nem jó és őszinte vagyok, akkor meg szar a barátomnak lenni, mert panaszkodom.
Az igazság, az, hogy Ti vagytok szar barátok! Az égvilágon semmit nem mondhattok, mert ha bajban lennél én segítenék rajtad és befogadnálak, ha nem lenne hová menned, én meghallgatnálak és ha nem lenne szükséget okos tanácsokra nem adnék. Te mit tettél? Feltűnt egyáltalán, hogy hátrébb léptem? Te halottál rólam az elmúlt fél évben bármit, ami személyes? Tudtad, hogy mennyi változás történt? Tudod milyen nehéz volt elengednem valakit akit nagyon szerettem és a mai napi mennyire fáj, hogy soha többet nem ölelhetem meg és ezzel vége van egy korszaknak az életemben?
Nem tudjátok! Én kíváncsi lettem volna rátok, de ti nem tudjátok elfogadni. Nem tudjátok mi az, mikor elnézed a másik gyenegeségeit.
Ha nem éltek őszintén, legalább magatokkal, az nem lesz egy jó élet.
Meg vagyok döbbenve... Tévedni emberi dolog, de ti ezeket tudatos meggyőződésből csináljátok és ez szomorú.

Hétköznapi igazságok

Az igazság az, hogy nem válthatjuk meg a világot.
Részt vehetünk, szerepet vállalhatunk a körforgásban, olyan szerepet, amit mi választunk magunknak.
Folyamatosan az foglalkoztat, hogy mi is a szerep, amit magamra szeretnék vállalni.
Legyünk őszinték nem könnyű végigküzdeni magunkat ezen.
Igazából minden ember önmagában eredendően jónak születik.
Egymást rontjuk el. Befolyásoljuk egymást, rosszba visszük.
Önzőek vagyunk, irígyek és turkálunk mindig a másik magánéletében, a pénztárcájában és folyton fikázzuk egymást.
Ha mindenki egy nap csak öt percig magával foglalkozna, tényleg magával, hogy vajon ő mit nem tett jól, akkor ezerszer többek lennénk.
Nem igzán figyelünk a másikra. Állandóan elégedetlenek vagyunk és soha semmi nem elég.
Egyik nemzedék sem tanult a tanmesékből, nagyon szomorú.
Pozitív dolgokból kell merítkeznem és előrébb tolni a szekerem és a szekerünk, mert akkor lesz boldog a családom.
Nagyon sok a miért bennem és vagy bennem van elásva valahol nagyon a válasz vagy nincs rá válasz.